Így tért át a lovam mezítlábra 15 év patkó hordás után
Hét évvel ezelőtt, mikor megvettem a lovamat, az akkori kovácsom azt mondta, hogy akármi is történik, a patájával biztosan soha nem lesz gondom. Évekig viszont mégis rengeteg problémám volt vele: minden kovács időpont között elhagyta a patkót, repedt és töredezett a patája, nagyon lassan képződött az új szaru, a talpa pedig érzékeny volt. Hosszú ideig kapott biotin kiegészítőket és bőrbetétet is hordott, de semmi nem segített. Az ekkori kovácsomtól pedig már azt hallottam, hogy ilyen rossz patával ritkán találkozik. Hosszú ideje dédelgetett álmom, a mezítlábasság így lehetetlennek tűnt - tavaly nyáron viszont mégis elhatároztam magam, levettük a patkót és saját kezembe vettem a pataszabályozást. Ma már kijelenthetem, hogy a kezdeti nehézségeken túl vagyunk, az eredmény pedig nem csak a patán (sokkal szabályosabb forma, ami nem is töredezik vagy reped), hanem a lovam testtartásán és mozgásán is meglátszik.
2024 június és 2025 december
2024 nyarán kezdtem el megkérdőjelezni azt, amit az akkori kovácsom mondott a lovam patáiról. Bármilyen kérdésem vagy ötletem volt, mindig csak legyintett, mert "ezen nem lehet segíteni". Nyáron azt mondta, azért törik a patája, mert a melegtől túl száraz, télen pedig azért, mert a sártól túl puha. Ezek ellen nem hatott sem az, ha a melegben locsoltam, sem pedig ha a sár és nedvesség ellen próbáltam védeni. A rengeteg kiegészítő, amit etettem, szintén nem javított a helyzeten. Ekkor kezdtem el a témában olvasni és rájöttem, hogy a probléma gyökere nem a genetikában vagy az időjárásban, hanem a pataszabályozás módszerében keresendő. Míg a kovácsomtól azt hallottam, sosem lehet mezítlábas a lovam, rengeteg külföldi esettanulmány ennek az ellenkezőjét állította, így belevágtam a folyamatba.
Az első lépés természetesen nem az volt, hogy a képen is látható állapotban levetettem a vasat. Miután észbe kaptam a lovam pataállásával kapcsolatban, rögtön elkezdtem egy új kováccsal dolgozni. Ő ugyan szintén nem volt optimista a mezítlábas céljaim hallatán, látta azokat a problémákat mint én és elkezdte korrekciózni a lovam teljesen talp alá gyűrődött sarkát. Fél évvel később lovardaváltás miatt egy új kováccsal folytattam. Ahogyan mindenki előtte, ő is azt javasolta, mondjak le arról, hogy valaha elhagyhatjuk a patkókat - a lovam 17 éves és egész életében vasalva volt -, a pata korrekciójában viszont tovább segített. Nagyjából egy év alatt, 2025 nyarán értük el azt az állapotot, amikor úgy éreztem, itt az idő az átállásra. Röntgeneket készítettünk az állatorvosommal, hogy megnézzük a patacsont állását, majd az ő rábólintása után levetettem a vasat. Az ismerősi körömben kérdezősködve egy mezítlábas lovakkal gyakorlottabb kovácsot is találtam.
Az utolsó garnitúra és az első mezítlábas nap
Rengeteget olvastam a patkóról mezítlábra történő átmenetről, így sejtettem előre, hogy mire számítsak - szeglyukig feltört, melegen pulzáló, fájdalmas patákon álló sánta ló -, mégis ijesztő volt látni az első hetek fejleményeit. A lovam csak patacipőben tudott megkönnyebbülni, valamint phenylbutazon kúrára is szüksége volt. Egy hónapig nem dolgoztam vele intenzíven, hogy a regenerációra időt adjak neki, a karámban és a legelőn mozgott annyit és úgy, ahogyan jól esett neki. A nyarat a lovam végig a ScootBoots patacipőkben töltötte, ami nélkül biztos, hogy nem sikerült volna ezt az eredményt elérni, hiszen a másfél évtizednyi patkolás után a talpnak időre és mechanikai védelemre volt szüksége, hogy alkalmazkodjon az ingerekhez.
A nyári hónapokban minden nap locsoltam a patáit, először fájdalomcsillapítás, majd pedig hidratálás céljából. A kovácsommal többször is becsekkoltunk, ellenőrizte a haladást, de olyan rövidre tört vissza a szaru, hogy igazítani lehetetlen lett volna. Reszelni csak a nyár végén tudott rajta, ezután nem sokkal pedig (nagy örömömre) azt az instrukciót adta, hogy a karámban elhagyhatom a patacipőt és csak munkához tegyem fel. A lovam talpa már nem volt érzékeny akkor sem, ha murván sétált mezítláb és a repedések is kezdtek lenőni.
A rehabilitációban az áttörést az hozta meg, mikor négy hónappal a patkó levétele után patakést és -reszelőt ragadtam és elkezdtem a kovács látogatásai között én is körmölni. Már a patkó levétele előtt tudtam, hogy gyakori, minimális igazításokkal szeretném majd karbantartani a lovam patáit. Ez a megközelítés a vadlovak lábainak természetes kopását szimulálja, így stimulálva a szövetek fejlődését és segítve a növekedést. A fogságban tartott, jelentősen kevesebbet és kevésbé változatos talajon mozgó házi ló számára előnyös, ha gyakrabban (akár hetente), kevesebbet veszünk el a patából, mintha hosszú hetek után egyszerre végeznénk drasztikus beavatkozást.
A technikai háttér elsajátításához több forrásból is tájékozódtam, végül pedig David Landreville módszere mellett döntöttem, aki az ingyenesen elérhető esettanulmányok mellett alaposan felépített tanfolyamokkal segítette a tudásom elmélyítését. Ez a fajta tudatosság és a megfelelő feltételek biztosítása tette lehetővé, hogy a paták végre elkezdjék visszanyerni egészséges formájukat.
A képeket nézve úgy érzem, talán valóban az első kovácsomnak volt igaza, mikor azt mondta, szuper patái vannak a lovamnak. A megfelelő feltételek mellett 17 éves kora ellenére is nagyon gyorsan képes volt a regenerációra.
Az útnak még nincs vége, de minden körmöléssel egy-egy újabb lépést teszünk meg előre, és ez még hosszú ideig így is marad, hiszen egy 15 éven át folyamatosan patkolt, félrekörmölt láb rehabilitációjához rengeteg türelem kell.
Szeptember - November - Január
A paták és a test kölcsönhatása
Mikor egy probléma megoldását keressük, hajlamosak vagyunk túlságosan egy dologra koncentrálni ahelyett, hogy a teljes képet néznénk. Az egészséges ló alapja az erős, megfelelően ápolt és karbantartott pata. Ha a lábak egyensúlya felborul, az az egész testet rántja magával, rengeteg további problémát okozva - és ez fordítva is igaz, a helytelen mozgás idővel a pata eldeformálódását okozhatja.
A lovam patatöredezése mellett a testtartása és mozgása voltak azok, amik miatt elkezdtem tájékozódni a patkó elhagyása és a természetes körmölés témákban. 2024-ben, mikor a lovam sarka túl hosszú volt és be volt fordulva a talpa alá, ilyen volt a testtartása, mikor négy lábra állítottam:
Mit vettem észre?
Az első lábait - ahol a komolyabb pataprobléma volt - teljesen hátraállítva tartotta, behúzta maga alá. A hátsó lábak szintén nem merőlegesen álltak a talajra, előrébb húzta őket a törzse irányába. Ha felemeltem és arrébb tettem a lábait, akkor ezt tudtam korrigálni, de magától kivétel nélkül mindig ezt a "kecskebak" tartást vette fel. Mozgás közben ugyan sosem botladozott vagy sántított, de a sarka helyett a pata eleje ért először földet (hegyfalra érkezés) minden lépésnél, valamint legtöbbször a lábát sem nyújtotta ki teljesen, mikor lépett.
Hogyan okozta ezeket a diszfunkciókat a pata?
Mint ahogy a képeken is látszik, a sarok ahelyett, hogy a hegyfal dőlésszögével párhuzamosan állt volna, szinte teljesen ki volt lapulva, az ideálisnál sokkal hosszabbra hagyva és a talp alá befordulva (Ugyan első ránézésre azt gondolná az ember, hogy ilyen fajta körmölés esetében azért ereszkedik le a sarokvánkos, mert a sarok túl rövid, ennek valójában pont az ellentéte igaz. A túl hosszúra hagyott, rossz szögben álló sarok strukturálisan nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a rá nehezedő súlynak, ezért befordul a talp alá.) Ilyen paták mellett a mélyujjhajlító ín terhelése még statikus állapotban is magas.
A helytelen, hátraállított mellsőláb-tartás és a mozgáshibák a mélyujjhajlító ín megnövekedett terhelését hivatottak csökkenteni. Mondanom sem kell tehát, hogy ez a pataállás nem csak esztétikai hiba, hanem hosszú távon akár komolyabb sérülésekhez is vezethet. A lovam kissing spine diagnózisa miatt ez különösen aggasztó volt számomra. A rossz pataállástól megváltozott lábvég-szögellés nem csak lokálisan borítja fel az egyensúlyt, hanem láncreakciót indít el, amely a végtagokon keresztül a medencét és a gerincoszlopot is kényszerhelyzetbe kényszeríti. A kissing spine okai között sokszor elfelejtjük a helytelen körmölést felsorolni, de a kedvezőtlen pataállás épp ugyan úgy károsítja a ló hátát, mint egy rossz nyereg vagy helytelen képzés.
A láb belső struktúrái. Egyensúlyban lévő pata = egyenletes terhelés - Ellapult sarok = növekedett mélyujjhajlító ín terhelés - Túl meredek pata = növekedett felületes ujjhajlító ín és egyenlítőszalag terhelés.
The Effect of digit alignment on the soft tissue structures of the digit | Mustad Hoofcare
Így változott a testtartás a pataállás javulásának köszönhetően. Május - Augusztus - December
Miután megkezdődött a pata korrekciója, a lovam testtartása is látványosan javulni kezdett. Már a patkó levétele előtt is sikerült jó eredményeket elérni, utána pedig ez csak fokozódott. Ha egymás mellé helyezünk a rehabilitáció során készült képeket a testtartásáról, nem csak a mellső láb pozíciójában vehetünk észre javulást. Ugyan a cikkben a hátsó lábakról eddig kevés szót ejtettem, mivel ezek nem voltak patkolva, természetesen ezeket lábakat is körmölöm, igyekszem korrigálni. A javulás itt is látványos, a végtag sokkal stabilabb alátámasztást nyújt a testnek, a térdek ellazultak.
A végtagok helyzetének korrekciója további mellékhatásokkal is járt. A felsővonal látványos fejlődése (nyak íve, martájék kitelése, hát és far látványos erősödése) nagyban köszönhető a paták fejlődésének. Természetesen az izomzat alakulásában maga a munka elengedhetetlen szerepet játszik, de megfelelő mozgásminták nélkül nincs hatékony edzés. Megfelelő mozgásminták pedig kiegyensúlyozott paták nélkül nincsenek.
A helytelen testtartást időnként nagyon nehéz lehet önmagában kiszúrni, főleg akkor, ha minden nap látjuk a lovat. A patkók levételekor épp ezért nem gondoltam volna, hogy a patáknak köszönhetően milyen sokat fog még a lovam ezen a téren is javulni.
A legfontosabb tanulságok
A tünet nem azonos az okkal: A repedező patafal nem feltétlenül vitaminhiány (biotin) vagy időjárás kérdése. Gyakran statikai hiba eredménye: a túl hosszú sarok miatt feszülő patafal egyszerűen nem bírja a mechanikai nyomást és elreped.
A "komfort" átmeneti hiánya nem kudarc: Az átállás során a sántaság vagy érzékenység nem azt jelenti, hogy a folyamat rossz, hanem azt, hogy az elsorvadt belső struktúráknak idő kell az újjáépüléshez.
A röntgen a legjobb tanácsadó: Legnagyobb meglepetésemre az átállás előtt készített röntgen alapján a patacsont a sok évnyi helytelen körmölés ellenére is szinte tökéletes szögben állt. A képek remek kiindulópontot nyújtottak a korrekció során is.
A mozgás a gyógyulás motorja: A mezítlábas pata csak akkor tud fejlődni, ha mozog. A pata-mechanizmus (a pata tágulása és szűkülése lépés közben) pumpálja a vért, ami elengedhetetlen a szaru termelődéséhez és a szövetek regenerációjához. Az érzékenység ellenére is megadtam a lehetőséget a lovamnak a mozgásra karámban és legelőn, amit ő ki is használt.
A "mezítlábasság" nem egyenlő a "elhanyagolással": Sokan azt hiszik, a mezítlábas ló kevesebb munkát és odafigyelést igényel. A gyakori, minimális igazítás (hetente-kéthetente) viszont sokkal közelebb áll a természetes kopáshoz, mint a 6-8 hetenkénti drasztikus faragás, így a megfelelő támogatást csakis állandó törődéssel tudjuk biztosítani.
A testtartás a pata tükre: Ha a ló nem hajlandó magától ideális tartást felvenni, vagy a súlypontja tartósan eltolódik, először a lábak egyensúlyát kell ellenőrizni. A felsővonal izmoltsága (nyak, hát) szoros összefüggésben áll a pataállással.
Szakemberek közötti párbeszéd: A siker titka az állatorvos bevonása és egy, az ötleteimre nyitott és tájékozott szakember volt. A merev elutasítás ("ezen nem lehet segíteni") gyakran intő jel, hogy új nézőpontra van szükség.