Sok lovasnak rejtélyes dolog a "patatéma", pedig a mondás szerint a lónak öt szíve van - egy a mellkasában, négy pedig a patáiban -, emiatt nagyon fontos lenne, hogy informált döntéseket tudjunk hozni a pataszabályozással kapcsolatban. Gondoljunk bele: Hányszor álltunk már az istállóban, kezünkben vezetőszár, miközben a kovács nekünk háttal állva a lovunk patáin dolgozott?
Már több mint egy éve körmölöm a saját lovaimat, amin sokan csodálkozni szoktak, számomra viszont már alap rutin, az ellátásuk egyik legfontosabb része. Természetesen nem gondolom, hogy minden lótartónak ezt a példát kellene követnie, de vajon fontos-e azok számára is a pataszabályozás megértése, akik még soha életükben nem vettek reszelőt a kezükbe?
A válasz igen, hiszen a pata tulajdonképpen nem a pártaszélnél ér véget, hatalmas befolyással van a testtartásra és a mentális állapotra is.
Nemrég David Landreville Hoof Building kurzusán jártam Ausztriában, ahol rengeteget tanultam a patákról, a lovakkal való kommunikációról és a körmölésről - nem csak tőle, hanem a lovaktól is, akikkel dolgozott. Módszerének középpontjában négy alappillér áll: a technika, a fizikai formák, az érzelmek szabályozása és (saját bevallása szerint a legfontosabb,) a kommunikáció.
A 4 pillér - a patától a felsővonalig
Mezítlábas körmölők körében elterjedt megközelítés, hogy az ún. sarok- és hegyfali pillérek adják a pata alapját, a hegyfal formája pedig ezek figyelembe vételével kerül alakításra. A pata csak a négy pillér tövében érintkezik a talajjal (ezeket hívjuk kontaktpontoknak), a fal többi része finoman elemelkedik a földtől. Megfelelő szabályozás esetén a kontaktpontok közötti ívek szép lassan kialakulnak. Ahogyan a fal elemelkedik a talajtól, a pata tulajdonképpen felfelé épül (innen származik David megközelítésének Hoof Building elnevezése is). A helyes terheléstől javul a keringés, így a lágyszövetek is könnyebben és gyorsabban regenerálódnak.
A négy alappillér és az ezeket összekötő ívek strukturális és funkcionális egészsége nem csak a patára névze bír nagy jelentősséggel. Gondoljunk bele: magát a lovat is négy alappillér (a lábak), valamint az ezek tövében található kontaktpontok (a paták) stabilizálják. Ha a pillérek képesek megfelelő funkciójukat betölteni, azaz ha a lábak egészségesek, a közöttük húzódó ívek megemelkednek és felfelé épülnek majd, azaz a ló felső vonala és mellkasi hevedere erősödni és emelkedni fog. Minden lovas látott már erőtől, egészségtől duzzadó és elgyengült lovakat is - a testük fejlettségében és testtartásukban szembetűnő lényeges különbség a pillérek és az ívek fejlettségében rejlik. Míg az egészséges ló ismertetőjegye az erős, fejlett hát és mar, valamint a megemelkedett bordakosár, addig az alulkondícionált ló esetében ezeknek a struktúráknak a megereszkedését figyelhetjük meg - beesett hát, ejtett has, előreesett mellkas. Utóbbi esetben gyakran a lábak sem merőlegesek a talajra, azaz nem csak a pillérek közötti ívek, de maguk a pillérek is fejletlenek.
A test és a paták egészsége kéz a kézben jár. Ha a négy alappillér nem képes funkcióját megfelelően betölteni, hiába próbáljuk az őket összekötő ívek struktúráját javítani. Egy rosszul szabályozott patákon álló ló hátát hiába próbáljuk fejleszteni és karban tartani (több vagy jobb edzéssel, masszázzsal vagy egyéb módokon), a megfelelő strukturális támogatás nélkül nem érünk majd el látványos eredményeket, hiszen a test mindig kompenzálni fog. Egy kompenzációs mintákban ragadt, rossz kondíciójú ló testében pedig a patákra is az optimálistól eltérő terhelés jut majd, ami befolyásolja a szaru fejlődését. A fejletlen struktúrájú patát és a helytelen testtartást épp ezért nem lehet külön-külön, egymástól független módon helyrehozni, hanem nagyon is fontos, hogy az ember rendszerben gondolkozzon.
Strukturális és funkcionális egészség
A pataszabályozás elsődleges célja a ló kényelmének és egészségének javítása kell legyen. Az egészséges pata kialakításában elengedhetetlen szerepe van a formának, az egészséges forma kialakításában pedig a pata belsejében található struktúráknak. Patarehabilitáció során gyakran felmerülő kérdés a strukturális és a funkcionális egészség közötti párhuzam. Természetesen ezt a témát is körbe lehet járni mikro (pata) és makro (a ló teljes teste) szinten. Egészséges-e a pata, ha a ló nem sántít? Egészséges a ló akkor, ha le tud dolgozni egy edzést nyereg alatt anélkül, hogy összeesne?
Hogy néz ki a funkcionális egészség a gyakorlatban? A lovas szerint nincsenek igazán nehézségek a munkában, a ló együttműködik minden feladatban, a ő pedig jól érzi magát ezidő alatt. A gyakorlott szem ennek ellenére azonnal fizikai problémákat vesz észre - fejletlen felsővonal, kompenzációs testtartás. Annak ellenére, hogy a lovas elégedett a teljesítménnyel, a lova teste valójában nem egészséges. Ugyan nem sánta, nem esik abban a pillanatban össze, ahogy felül rá a lovas, sőt, még dolgozni is képes nyereg alatt - a teste és izomzata eközben mégsem a megfelelő irányban fejlődik. Ez a fajta használat idővel zsákutcába fog vezetni, ami jobb esetben a fizikai állapot stagnációját jelenti, rosszabb esetben pedig újabb és újabb mozgásszervi vagy egészségügyi panaszokat.
Ahhoz, hogy a lovat kijuttassuk ebből a mintázatból, a strukturális egészségén - azaz a testén - kell javítani. Ez lehet azt fogja jelenteni, hogy egy időre kevesebbet, vagy semennyit nem dolgozik a ló nyereg alatt. Lehet, hogy ennek következtében a ló háta hirtelen érzékenyebbnek tűnik, ahogyan az addig eltompult, visszafejlett izomba elkezd visszatérni az élet. Elsőre mindkettő visszalépésnek tűnhet, hosszú távon mégis a jó irányba vezet majd az út.
Ép testben ép lélek - tartja a mondás. Egy ló mentális teljesítőképessége is akkor lesz a legjobb, ha arra tud koncentrálni, hogy hova megy, nem pedig arra, hogy hogyan tudna a legkevésbé kellemetlen módon oda jutni. A kényelem fejlesztése idővel a mentális állapoton is javít majd.
Az egészség tehát nem egyenlő a teljesítménnyel - az egészség a kényelem és a teljesítőképesség megléte egyszerre -, fontos szerepet játszik benne az optimális strukturális és funkcionális fejlettség. David ezt a pataszabályozásra is átülteti, hiszen a jó eredmények eléréséhez itt is nagyon fontos tisztában lenni a kettő közti különbséggel és az egymásra gyakorolt kölcsönhatásukkal. Az, hogy a ló kényelmes(ebb)en érzi magát, nem jelenti, hogy a patái helyesen állnak - hiszen tudjuk, hogy addig képesek kompenzálni, ameddig nem alakul ki egy nagyobb probléma. Nagyon nehéz viszont úgy fejleszteni és építeni a patát, ha közben a ló hosszabb időn át folyamatosan érzékeny a drasztikus változtatások miatt. David célja körmölés során épp ezért a strukturális és a funkcionális egészség egyszerre történő fejlesztése.
Egy ló, aki évek óta a hegyfali pilléreken hordja a testsúlyának nagy részét, nem fogja magát kényelmesen érezni, ha egyetlen körmölés alatt szeretnénk teljesen megváltoztatni az addig megszokott mozgásmintáit, ilyenkor fontos a fokozatosság és az igényeinek figyelembe vétele. A fokozatosságban pedig nagy szerepe van az időzítésnek is. Ma bevett szokás, hogy lovainkhoz 6-8 hetente jár a kovács. A pata havonta 6-10 millimétert nő, így egy-egy körmölés alkalmával akár egy centit is vissza kell szedni, ami drasztikus egyensúlyváltozásokat jelent a lónak. Ugyan egy centi elsőre kevésnek hangozhat, de mi is megbotlunk a lépcsőn, ha az egyik fok pár milliméterrel magasabb vagy alacsonyabb - a propriocepciónknak (érzék, amely megmondja a testünknek, hogy hol van a térben) tehát igen nagy különbséget jelent. David a saját és a kliensei lovait is 1-3 hetes körmölési cikluson tartja. Ha az ember heti rendszerességgel körmöl, a pata egyensúlya nem fog hirtelen drasztikusan megváltozni, közben pedig aprólékosan lehet dolgozni a formán és funkción. Arról nem is beszélve, hogy ez a megközelítés nekünk is sokkal előnyösebb, mert hetente reszelni sokkal kisebb fizikai terheléssel jár, valamint gyorsabban is kész van.
A szövetek és az idegrendszer gyakori, kisebb stimulálás mellett fejlődik a leglátványosabban. Edzés vagy a rehabilitáció során is lépésenként építjük fel a testet, azaz minden nap dolgozunk egy kicsit ahelyett, hogy heti egy alkalommal hétszer annyi gyakorlatot próbálnánk meg egyszerre elvégezni. A pataszabályozás során ugyan ezt az elvet követve sokkal biztosabb eredményt érhetünk el.
Kommunikáció és érzelmi reguláció - a testtudat szerepe körmölés közben
Mielőtt saját kezembe vettem a lovaim pataszabályozását, az évek során több kováccsal is megismerkedtem. Volt, hogy lovardaváltás és volt, hogy egyéb okok miatt kellett új szakembert keresnem, ilyenkor pedig mindig ismerősök körében kérdezősködtem, hogy kit ajánlanak. Természetesen nem csak a munkájuk minősége, hanem az is felmerült mindig, hogy hogyan bánnak a lóval. Egyszer például azt hallottam az éppen aktuális kovácsomról, hogy pár éve úgy elverte egy ismerősom lovát, hogy a reszelő körvonala benne maradt a farában.
A megszokott után furcsán hangzik, hogy valaki, aki 20+ éve foglalkozik lovak körmölésével és patkolásával, az érzelmeinek szabályozásáról és a lóval való kommunikációról beszél. Pont emiatt volt nagyon tanulságos hallani (és látni!), hogy hogyan is működik ez a gyakorlatban. David a lovakat szabadon körmölte, többször is letette a lábukat, megvárta ameddig "kipróbálták" az új patáikat, hagyta őket akár elsétálni - érdekes módon pár kör után mindig maguktól visszajöttek. Nem nyúlt a lábukért egészen addig, ameddig egy picit is idegesnek vagy szorongva érezte magát, valamint hangsúlyozta, hogy két pata közötti szünetben nem gondol arra, hogy mit lehetne még elvenni vagy alakítani, helyette mentálisan is pihen. A lovakat eközben 20 ismeretlen ember állta körbe, a végére mégis teljesen elengedték magukat a kezei között.
Aki ismer, az tisztában van vele, hogy tudatosan próbálom teljesen elhagyni az erőszakot a lovaimmal szemben. Ehhez az embernek ismernie és irányítania kell az érzelmeit, nyugodt lelki állapotban sokkal könnyebb racionálisan gondolkodni és felismerni, hogy a ló csak reagál az őt ért hatásokra és nem kötekedni szeretne. Jelenleg a körmölés az egyik a kevés szituációból, ahol még hajlamos vagyok felidegesíteni magamat. Sőt, ilyenkor többször is előfordult, hogy annyira frusztrált lettem, hogy a földhöz vágtam, ami éppen a kezemben volt, kiabáltam a lóval vagy megbüntettem. David kurzusa óta háromszor körmöltem, és sikerült végig teljesen megőriznem a nyugalmamat - ez pedig a lovaimon is meglátszott, lerágtak, szundítottak, ráadásul kevesebbszer próbálták meg elvenni a lábukat a kezemből.
Biztos mindannyian ismerjük a jelenetet, mikor a ló körmölés vagy patkolás közben elkezdi rángatni a lábát, a kovács pedig ezt nem hagyja, vagy rossz esetben ráordít, ráüt, megrángatja őt. Korábban már említettem a négy pillért fontosságát. Körmölés és patkolás közben a lónak percekig három lábon (három pilléren) kell állnia és egyensúlyoznia, ami fizikailag megterhelő, különösen akkor, ha a teste asszimmetrikus, fájdalmai vannak vagy gyenge az izomzata. Ha elvárjuk, hogy 10-20 percig tartsa magát így, a fizikai korlátok miatt elkerülhetetlen lesz a konfliktus. Ne felejtsük el, hogy a kezünkben az ő lába van, valamint, hogy a körmölés célja a komfort és teljesítmény javítása - miért is ne adnánk meg a lónak a lehetőséget arra, hogy menet közben megpihenjen, vagy kipróbálja az új egyensúlyát?
Milyen tanulságokat hoztam haza magammal?
Mivel nehéz lenne minden információt leírni, amivel Davidnek hála gazdagodtam, 2x3 pontba szedtem a legfontosabb gondolatébresztőket azoknak lótulajdonosoknak, akik lovaihoz kovács jár és azoknak, akik a saját lovaikat körmölik:
Ha kovács jár a lovadhoz, ezeket figyeld meg és gondold át:
Hogyan viselkedik a lovad mikor hosszabb ideig kell tartania a lábát? Ad finomabb jeleket, mielőtt elfárad és megpróbálja elrántani? Erre hogyan reagál a kovácsod?
Hogyan érzi magát a ló körmölés alatt és közvetlenül utána? Jobban, felszabadultabban mozog, vagy napokig tojáshéjakon jár? Vajon a pataszabályozás miért okozza ezt?
Van lehetőséged rövidíteni a körmölési cikluson? Megoldható, hogy a kovács 4-5 hetente járjon? Esetleg nyitott arra, hogy megmutassa, hogyan végezhetsz finomhangolásokat két alkalom között?
Ha magadnak körmölsz, vagy már tanulod:
Éles szerszámok = kevesebb erőlködés = nyugodtabb légzés és idegrendszer! Én ezelőtt sosem éleztem a késeimet, ami nagy hiba volt, hiszen a jó késsel magabiztosabban, hatékonyabban és gyorsabban lehet dolgozni. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy nyugalmunkat megtartva dolgozhassunk. Ráadásul, ha nem tudjuk magabiztosan és határozottan kezelni az eszközeinket, hogyan várhatjuk el, hogy a ló megbízzon bennünk?
Sok kicsi sokra megy! Eddig 3-4 hetente körmöltem, de át fogok térni egy rövidebb ciklusra, így sokkal kevesebbet kell majd dolgoznom, valamint könnyebben észrevehetek és kijavíthatok aszimmetriákat, problémákat.
Adj időt a lónak a feldolgozásra! Nem az a cél, hogy felemeljük a körmölésre szoruló patát, majd 10-20 perc múlva már egy kész mesterművet tegyünk vissza a földre. Nekem is és a lónak is kell a szünet, a pihenés, hogy a konfliktusokat elkerüljük és jó élményben legyen részünk. Arra fogok törekedni, hogy amikor visszaadom a lovaimnak a patájukat, mindig eggyel jobb legyen, mint amikor felemeltem és megelégszem vele, hogy a tökéletes kész körmöléshez lehet, hogy több szünetet is tartani kell. Pihenő közben pedig figyelem a ló visszajelzéseit, így hatékonyabban tudok majd dolgozni.